Nem mintha egyébként sokat írnék ide, vagy ne lennék elmaradva 1-2 poszttal, például egy lisszaboni vagy egy szlovéniai kirándulás beszámolójával, de azért még nem adtam fel teljesen, hogy ez a blog működjön rendesen. Aminek a legfőbb célja azért csak-csak az, hogy megőrizzem saját magamnak az utazásaimat, szóval meglehetősen fontos. Mivel szerintem annál nem nagyon van jobb dolog így életcélként, mint minél többet utazni.

Jordánia, Izrael, február, egy hét következik.
És például a Wadi Rum:

Egy kicsit a lakáskeresésről Münchenben

Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azt talán nem gondoltuk volna, hogy másfél hónappal a jelenlegi lakóhelyünk vége előtt úgy álljunk, hogy erősen nem science-fiction-kategória, hogy nem lesz lakásunk.

Itt ugyanis akkora őrült nagy a kereslet a lakások iránt, hogy a tulajdonosok gyakorlatilag bármit megtehetnek. És meglepő módon meg is teszik.

Nem az van, amit közgazdaságtanból tanultunk, hogy a nagy kereslet felnyomja az árakat, hanem az árak megállnak egy olyan szinten, ahol még olyan sok az érdeklődő, hogy a tulajdonos nyugodtan választhasson magának bérlőt. Sokkal jobban jár így, mert egy magasabb árnál kisebb az esélye biztosan fizető bérlőt találnia, egyszerűen, mert kevesebb érdeklődőből kell választania.

Így viszont bekér a 20 jelentkezőtől bármit, amit jónak lát, hogy dönthessen. Mégpedig:

• Számlakivonatot az előző 3 hónapról: sokszor kritérium, hogy mind a három hónapban legalább a lakás havi bérleti díjának (rezsivel együtt) kétszerese legyen az összjövedelmünk.
• Munkaszerződést: általában alapkövetelmény a határozatlan idejű, nem próbaidős szerződés. Enélkül szóba se állnak veled.
• Háromszobás lakás > 2 embernek. Ha hárman vagyunk (márpedig hárman vagyunk), akkor négyszobás lakás kell. Különben egyszerűen nem adják ki. Ennek a pontos okára még nem jöttünk rá.

Ezeken kívül persze még sok mindent kérhet, de ezek az alapdokumentumok. Ezek nélkül elég kevés az esély, hogy megkapj egy lakást.

Na most nekünk egyelőre a fentebbi két pont közül egyik se teljesül. Persze az nem számít, hogy eddig fél éven át másfélszer annyit fizettünk lakhatásért, mint amennyit most akarunk, és ezt bizonyítani is tudjuk, mert hiába hiszik is el esetleg nekünk, hogy tudnánk fizetni, ha van olyan, akinek a két pont közül mind a kettő megvan.

Amúgy 1200 € körül nézegetünk (havonta), ehhez jön 3 havi kaució, illetve a lakások nem bútorozottak, gyakran konyha sincs benne (mármint mosogató, konyhaszekrény stb.). Ingatlanügynökség igénybevételével pedig még 2,38 hónapnyi jutalékot is fizetni kell, ez mindig ennyi. Szóval jó lenne kikerülni az ügynökségeket, de sajnos a lakások 80%-a ügynökségen keresztül kel el, mert a jutalékot is persze a bérlő fizeti, a tulajdonos semmit. És így tulajdonosként nyilván egyszerűbb és biztonságosabb ügynökségen keresztül intézni a dolgot.

Viszont az ügynökségek meg különösen szigorúak a hiányzó dokumentumokkal kapcsolatban, ott nincs szimpátiafaktor.

Ja, és a tulajdonosok legalább 60-%-a kiköti, hogy csak családok költözhetnek. Tehát már itt is elég csúnyán leszűkül a keresési tartományunk.

Úgyhogy nem lesz egyszerű. Most ügynökségek kikerülésével próbálkozunk, azaz közvetlenül a tulajdonossal találkozni, de nagyon kevés ilyen van sajnos. Folyamatosan figyelni kell egyszerre több online portált, és majd egyszer összejön valami.

A kritériumokból is erősen leadtunk. Már kb. az is mindegy, hogy pontosan hol van, ha München 20 km-es körzetén belül, illetve S-Bahnnal elérhető, már bele is csúszott a feltételeinkbe. Eddig 4 szobásat kerestünk, most már jó a 3 szobás is (ami azért kényelmetlen 3 embernek), illetve már az se szempont, hogy legyen benne konyha. Majd megoldjuk azt is valahogy.

USA

Egy ilyen túra jól esne jövő februárjában:


Nagyobb térképre váltás

Deggendorf I.

Megérkeztem, kipakoltam, ami azért nagy szó, mert rengeteg cuccal jöttem. Deggendorf itt van, most elvileg fél évig itt fogok tanulni, aztán majd meglátjuk. Munkát is keresek, sőt, azt már most is. A város pedig nem különösebben érdekes vagy szép, de nekem nagyon tetszik. Németország ilyen.

A fotók végén lesznek képek a szobámról is.

Most ez a városkapu, vagyis az óváros kapuja

Ez pedig a főtér. Tágas, ki- és beülős helyekkel

Főtér

Főtér

Csak egy ház a főtéren

Bajorországban sok ilyen van, régi, paraszti épületek a városban, ez ott nem szégyen, se az, ha traktorral áll be az udvarra

Délelőtt

Csak egy sikátor

A deggendorfi "pláza"

A pláza belülről

Még mindig belülről

Kívülről, a másik oldalról már nem is olyan kicsi. Egy 30 ezres városnak fura, hogy ilyen nagy plázája van.

Elsétáltam a Dunához is. Nincs messze, de azért az túlzás, hogy Duna-parti a település

Sok az ilyen utca is, nem túl szép, de minimalista, és gyerekkoromban Németországban sok ilyet láttam, így ezt is szeretem

Szintén a német minimalizmus termékei

Ők meg csak pont erre jártak

Valahogy ez a ház nagyon megtetszett

Kacsák

Park valahol a városban

Több ilyen csatorna is van a városban

Ez valamilyen házikó, csak tetszett a perspektíva

Ez a kollégium
 

A szobám I.

A szobám II.

A konyhám

A fürdőszoba. A kis sárga szőnyegeket már itt vettem

A szobám III.

A szobám IV.

A szobám V.

Magas-Tátra

3 teljes napot (4 éjszakát) töltöttünk a Magas-Tátrában, hatalmas, néha derékig érő hóban, és hát a rossz nem ilyen.

Első nap a Csorba-tónál (~1350 m) voltunk, amiből nem annyira látszott, hogy tó, de azért elhittük neki. Igazából néhány szimpatikus erdei utas kitérővel körbesétáltuk (a második képen lévő úton), aztán még a környéken lábnyomoztunk egy kicsit a combig érő hóban.

Ez a Csorba-tó. Az a nagy fehér.

Ilyen volt a tavat körülfutó túraútvonal, baloldalt sífutópálya

Másnap Tátralomnicon voltunk, ahol kb. 1 órás pénztárnál, és fél órás felvonónál sorban állás után fellibegőztünk a csúcs tövébe, ahhoz egészen közel, 1750 méterre. Na itt már derékig érő hó is volt. Tovább nem mentünk, mert a csúcsra a kabinossal plusz 24 euróért lehetett volna menni, és már így is kifizettünk 15-öt. Itt még annyit se túráztunk, mint előző nap, de legalább olyan fárasztó volt a derékig érő hóban megtenni kb. 200 métert, és még utána felsétálni az obszervatóriumhoz.

Ilyen a derékig érő hó

Panoráma a Lomnici-csúcsról

Jön a jeti

Szép volt az idő a végére

3. nap Ótátrafüredre látogattunk, ahonnan felsétáltunk Hrebienokhoz (Tarajka), ahonnan szánkópálya indul lefelé, meg lehet snow tubingolni, vannak jégszobrok, szóval amolyan téli turistaközpont. Innen még tovább túráztunk nagyon szép erdei úton a megjegyezhetetlen nevű (Z betűvel kezdődik) menedékházhoz, majd egy másik úton vissza.

Ilyesmi volt végig az út

Meg ilyen.

A menedékház környéke

Kilátás az út egyik pontjáról

Útjelzőtábla

Egy patak (gondolom, a Tar-patak). Mintha óriási pöfeteg-gombák lettek volna.

Összességében nagyon nagy élmény volt, még sose túráztam ekkora hóban, viszont kicsit kiábrándító, hogy régen az a nagy szélvihar vagy tűzvész lenullázta a magas-tátrai fenyvesek nagy részét. Így sok helyen nem maradt fa. Az alábbi még a jobbik eset, van, ahol tényleg csak jelzés szinten maradt meg.

Bajorország

Fél év Deggendorfban, március 4-től július végéig. Utána pedig tervezek kint maradni, munkát találni Münchenben. És persze gyakran hazajárni. Kicsit belelovalltam magam az elmúlt félórában, hogy Bajorországon belül hova fogok elmenni.

Van ez a Bayern Ticket, amivel egész olcsón lehet utazgatni a tartományon belül, még egyedül is, de többen meg aztán pláne. Ha találok útitársakat, akkor fillérekből meg tudjuk majd járni ezeket (egy főre egy nap vonatozás 22€, két főre 26, három főre 30 stb.). Fú, nagyon jók. Sok helyen már voltam ezek közül, de tetszettek, és bármikor visszamennék. Szóval ha valaki meg akar látogatni, csak válasszon egy helyszínt és elmegyünk oda. :)

Aschaffenburg - itt kétszer is voltam, mert Ines itt lakik a családjával. Persze nem a kastélyban. Ez nem tudom, miért lett ilyen nagybetűs, de a forráskódban sem tudom átállítani.

Bamberg - itt is kétszer voltam, amikor Szarkát látogattam meg. Nagyon király hely, és jó a sörük.

Bayerischer Wald, - ez konkrétan Deggendorf mellett van

Königssee - Salzburgtól délre, Németországnak egy kis ficakjában, Schönau mellett.

Lindau am Bodensee - itt se voltam még, levegőből jól néz ki

Naturpark Altmühltal - valahol Nürnberg és München között félúton. Gondolom, mindig ilyenek a fények.

Neuschwanstein - klasszik giccs, de azért megnézném előben.

Nürnberg - itt is voltam már, egyik kedvenc városommá avanzsálódott legott.

Salzburg - szintén elérhető Bayern Tickettel, itt is voltam, annyira nem fogott meg, de mivel mindenki nagyon szereti, biztos kap majd egy második esélyt.

Würzburg - itt ittunk egyszer Szarkával, Jutasival és Bákorral, hegymenetben a vár felé. Az vicces kirándulás volt.

Ilyen nem is lesz.

Fúj.