2. nap - Petra

Tehát ott tartottam, hogy szállás. Valentine Inn a neve, elég jól jártunk vele, mert viszonylag Wadi Musa központjában van, másrészt azon kevés szálláshely egyike (és az olcsóbbak közül valószínűleg az egyetlen), amelyik reggel és délután 2-2 buszt üzemeltet a szállás és Petra bejárata között, valamint a sivatagi (Wadi Rum) programot is elintézik, ami nem kis segítség volt.

Tehát reggel a 7-kor induló busszal mentünk Petrába, elég hangulatos volt az egész a napfelkeltével, meg hogy még hideg volt (de szerencsére dzsekit nem vittünk). Azt olvastam, hogy Petrára két-három nap is kevés, hát, nagyon szép volt, és biztos van, aki minden egyes épületet gondosan áttanulmányoz, de nekünk az 1 nap tökéletes volt.

Wadi Musa hajnalban

Petra bejárata. Belépő: 50 dínár egy napra, ha van az embernek szállása Jordániában. De a pénztárnál nem kértek semmit. Két napra 55, háromra 60. Kicsit egyenlőtlen, de örül, aki marad sokáig. Alapból viszont borzasztó drága, de ha már erre jár az ember, jobb, ha lenyeli.

A Petrához vezető út. Itt már folyamatosan azt szerették volna a helyiek, ha lovon/szamáron megyünk a lábunk helyett.

A Siq nevű kanyon (gyanítom, hogy a Siq pontosan kanyont vagy szurdokot jelent). A bejárattól számítva olyan 20 percet kell gyalogolni egy ehhez hasonlóan szűk helyen.
Ez pedig a kedvenc view-m: amikor a Siqben való gyaloglás végén meglátjuk a Khaznét. Ez igazából Petra leghíresebb épülete, de még a klasszikus értelemben vett városon kívül van.

Ez már a Khazné, fantasztikus élőben látni.

A környék tele van ilyen sziklákkal, nem véletlenül volt könnyű annyi barlangot és sziklaházat építeni mindenhova.

Ugyanez, csak a másik oldalról

A városban továbbmenve mindenféle épületek meg oszlopcsarnok (balra) meg szamaras fiúk láthatók, akik el akarnak vinni nagyon jó áron.

Aztán felmásztunk egy ilyen hegyre. Jól ki van építve a turistaút.

És még itt fent is találtunk meglepetést: a "kolostor" Petra második leghíresebb épülete. Az öltözékből látszik, hogy nem volt hideg, de azért döglesztő meleg se. Néha fújt a szél is. Estére erősen lehűlt a levegő.

Aztán elmentünk még egy tök másik (harmadik) irányba, egy beduin falucskához, hát az olyan volt, amilyen. Szebb volt a kilátás.

Csak hogy érzékeltessem, mekkora ez az egész.

Szintén. Egyébként ez itt már a központ, és még itt is félórákra vannak egymástól a dolgok.

Ebből látszik, hogy a Khazné és a kolostor fel vannak újítva, mert ezek meg itt nem.

De azért így is szép. Már itt is jobban esett pulóverben, mint anélkül.

Így az egész völgyet belátni, valamelyik hegy tetején voltunk a hátsók közül.

Ezek után még volt egy kellemetlen élményünk. Kifelé menet, már a kanyon után, de még a bejárat előtt jöttek oda a lovas srácok, hogy menjünk lóval, benne van a jegy árában, nézzük csak meg. Sejtettük, hogy ez nem ilyen egyszerű, és ki is derült, hogy igen, benne van, de "borravalót" elvárnak. Jó, mondtuk, hogy akkor nem kell, megyünk gyalog. De aztán egy srác meggyőzött minket, mert mondta, hogy nem kell mégse borravaló, mert hogy ezért fizetést is kapnak. Mondtuk, jó. Odaküldött két másik sráchoz, akik végül elvittek minket két lóval, és persze a végén pénzt kértek. Mi már hiába mondtuk, hogy az elején nem ez volt ígérve, elég erőszakosak voltak, és igazából nekünk meg sietnünk kellett, úgyhogy adtunk 6-6 eurót, de legszívesebben leálltam volna velük vitatkozni, csak tényleg jött a buszunk. Mekkora pofátlanság már. Ráadásul még az út közben is többször megkérdeztem a vezetőmet, hogy ez neki pontosan miért is jó, és mindig csak annyit mondott, hogy hospitality. Anyád.

Aztán viszont jó lett, mert olcsók a kaják, ettünk egy-egy jó nagy adag shawarmát (kebab húsgombóccal), meg kiültünk pipázni egy hookah-bár teraszára. Na jó, addigra már igencsak lehűlt a levegő, pulóver + kabát, de azért maradtunk a teraszon egy másfél órát :)

A hostelben még elintéztük a másnapi Wadi Rum-látogatást, ami mondjuk fura volt, mert csak odaadtuk a 35-35 dínárt, és se egy számlát, semmit nem kaptunk cserébe. Picit azért aggódtunk, de nem volt végül baj. Itt így mennek a dolgok. Aztán már hamar bújtunk be a hideg paplan alá.