Stoppolás V.

Nem túl sok tapasztalatomat osztom meg e sorozatban a stoppolásról, az első rész itt, a második itt, a harmadik itt, a negyedik rész itt található.
A legutóbbi két részben a benzinkutas, illetve az útszéli stoppolásról írtam, most meg ilyen mindenféle, ami eddig kimaradt.

V. rész: Mindenféle

Hitchwiki
Van egy oldal, a hitchwiki.org. Sok hasznos információ van rajta konkrét országokról, városokról, főleg angolul. Meg persze általános szabályok is, az adott ország szokásai, az adott város jó stoppolós pontjai. De ami miatt én leginkább szeretem, az a térkép része. Össz vannak gyűjtve a jó helyek, főleg benzinkutak és parkolók, és minden helyről kis leírás. Hasznos tud lenni, érdemes utazás előtt megnézni, bár azért még elég foghíjas.

Érdemes feladni?
Már két éve stoppolok hosszú távokon, és bár az adott pillanatban mindig ideges vagyok, sőt, olykor-olykor fel is adtam, mert senki nem állt meg (nagyon-nagyon rossz helyre álltam, nem volt táblám és sietnem is kellett volna), ennek ellenére biztos, hogy elvisznek, hacsak nem nagyon rossz helyen állsz. Sokáig azt mondtam, hogy olyan még nem volt, hogy egy óránál többet kellett volna várnom egy fuvarra, ez sajnos azóta 70 percre módosult, de az átlag így is jóval 20 perc alatt van. Nagyon fontos a helyszín, de tapasztalatom szerint még ez sem annyira. Sőt, az időpont se, se az időjárás. Kisebb forgalomnál / esőben / rossz helyen elvileg kisebb az esély, de rossz körülmények között az is elvisz, aki amúgy nem tenné, mivel belegondol, hogy szegény gyereket ki más venné fel esőben / szombat hajnalban / ebben a putri parkolóban.

Mikor stoppolj? Mikor ne?
Gyakorlatilag bármikor, ha el akarsz jutni egy helyről egy másik helyre és nem annyira számít az idő. Mint fentebb írtam, időjárás, kis forgalom nem annyira számít. Ne állj rossz helyre, utazás előtt ellenőrizd a kiindulási helyszínt Google Mapsen. Ha Budapestről Münchenbe mész, az például egy nap. De egy nap Nürnberg is, pedig az messzebb van.

Nyaralni lehet stoppal menni, de nyaralás közben inkább ne.
Leginkább nappal lehet stoppolni, és ez értékes időt vesz el a nyaralásból. Persze ha 100 km-t kell menned, végig autópálya van, akkor meg lehet próbálni, de kis utakon nem jó, met nagyon ritkán mennek az emberek hosszú távokat nem autópályán. Mindenki csak a következő faluig akar majd vinni, így meg egy 100 km-es távra is rámehet az egész napod.

Összegzés
Sokan idegenkednek a stoppolástól, pedig hatalmas élmény. Érdemes kipróbálni, nem olyan nehéz. Csak kell egy kis szabadidő és egy-két külföldre távozott ismerős, akit meg lehet látogatni. Vagy ha haza akarsz menni, például az M3-ason Miskolc felé tudok egy jó benzinkutat. Gyorsabb, mint vonattal.

Stoppolás IV.

Nem túl sok tapasztalatomat osztom meg e sorozatban a stoppolásról, az első rész itt, a második itt, a harmadik itt található.
Az előző bejegyzésben a benzinkutas-autópályás stoppolásról írtam.

IV. rész: Út mellett


Alapvetően nem szeretem ezt a "műfajt", mert nagyon meg kell gondolni, hol stoppolsz pontosan. Nyilván kanyarban nem jó, mert későn vesznek észre, illetve kell, hogy hagyj magad mögött elég helyet lassításra és megállásra.

Ugyanide sorolom az autópályára való felhajtást is. Gyakran, főleg, ha kisvárosból indulsz, nincs a város határában benzinkút, célszerű tehát az autópálya felhajtójára kiállni, itt is olyan helyre, hogy az autós meg tudjon állni. Sajnos ez nem mindig lehetséges, de így is lesz, aki megáll. Még kis forgalom mellett is. Ilyenkor az is elég, ha elvisz a következő benzinkútig, hiszen onnan már nagyobb az esély. Vagy akár (ha régóta állsz már ott, ő meg le akar hajtani a következő lehajtónál, és nincs közben pihenő/benzinkút) vitesd el magad addig, amíg ő megy, csak a lehajtóig. Ott mindig van felhajtó is, hátha az a felhajtó jobb lesz.

Ugyanilyen út mellettinek számít az is, ha ugyan benzinkút vagy parkoló/pihenőhelyen vagy, de nincs kedved megszólítani az embereket. Gyakran van olyan pihenőhely, ami mindkét irányból elérhető, ráadásul jó nagy (étteremnek külön parkoló, esetenként két külön benzinkúttal) ezért itt érdemes lehet inkább a kijárathoz állni, azaz oda, ahol az ezekről a helyekről érkező autók mindegyike már a te irányodba megy. Ilyen helyeken ugyanis sok olyan választ kaptam, hogy pont a másik irányba megy, bocsi. Gyanúsan sokat.

Tábla legyen
Mindenképpen legyen nálad karton és filctoll. Sokat segít, ha szép nagy betűkkel ráírod, hova mész. Néha elég annyi, hogy "autópálya" vagy az út neve. Inkább nagy településeket adj meg, ha messze vagy még, hiszen csak az irány fontos. Hiába mentem múltkor Loosdorfba (nyugat felől), a táblámon Salzburgnál még az állt, hogy Wien, holott Wien jóval túl van Loosdorfon.

Stoppolás III.

Nem túl sok tapasztalatomat osztom meg e sorozatban a stoppolásról, az első rész itt, a második itt található.
A legutóbbi részben általános érvényű ötleteket vagy "szabályokat" írtam le, most elkezdem részletezni a stoppolás kétféle módját, a benzinkutas/parkolós verziót, illetve az útszélit. Utóbbi a következő bejegyzés témája lesz.

III. rész: Benzinkúton, parkolóban

Én ezt jobban szeretem, tapasztalataim szerint nagyobb eséllyel vesznek fel, ha látják rajtad közelről is, hogy semmi gond nincs veled. Alapvetően nagyon bizalmatlanok az emberek, bárki, aki fölvesz, azt szokta mondani, hogy általában nem vesz fel stoppost, mert olyan sok rossz történetet hall. Az, hogy engem felvett, csak kivétel volt. Aztán amikor megkérdezem, hogy például, akkor persze nem tud ilyet mondani, csak hallott valakitől valamit egyszer...

"Gátlástalanul", de legalábbis szégyenérzet nélkül oda kell menni mindenkihez, aki láthatóan egyedül van (esetleg ketten vannak, esetleg hárman), és szimpatikus. De ez se igazán fontos, nyilván egy szakadt bárkihez ne menj oda, de sose szabad azt gondolni, hogy attól, mert vagány kocsija van, vagy úgy van öltözve, vagy "olyan a feje", nem fog elvinni. Engem eddig teljesen vegyes emberek vittek, volt köztük nagyon gazdag (parlamenti képviselő, vállalkozó, repülőtervező mérnök), és csóró is. Általában azok, akik gyerekkel vannak, szintén nem valószínű, hogy elvisznek, de ilyenre is volt példa. Én csak akkor kérdezem meg őket, ha már nagyon régóta állok, és kétségbe vagyok esve :)

Pontosan így
A lényeg: oda kell menni a kiszemelthez, szépen köszönni, majd rögtön a tárgyra térni, hogy ne haragudjon, nem véletlenül Libanon felé utazik véletlenül pont? Ha nem, jó utat kívánni, és elmenni. Ha meg igen, illedelmesen megkérdezni, hogy nem-e vinne-e el esetleg, ha már úgyis.

Benzinkúton érdemes a tankolás elején odamenni, hogy legyen ideje gondolkodni rajta, és esetleg, ha az elején azt is mondja reflexből, hogy nem, lehet, hogy mire fizetett, meggondolja magát. Volt már ilyenem is. Parkolóban viszont inkább akkor megyek oda, amikor szállnak vissza a kocsiba, mert lehet, hogy még félóráig ott lesznek, és azt nyilván nem akarom megvárni. Meg ők is rendszerint azzal utasítanak el, hogy hát, nem tudják, mennyi ideig fognak itt állni. Olyan is volt, hogy mondtam ilyenkor, hogy oké, akkor azért próbálkozom addig, de visszamentem végül hozzájuk, és a pihenésük után elvittek.

Stoppolás II.

Nem túl sok tapasztalatomat osztom meg e sorozatban a stoppolásról, az első rész itt.

II. rész: Hogyan kell/lehet stoppolni?

Benzinkúton vagy útszélen
Kétféleképpen lehet stoppolni (legalábbis én ezt a két változatot ismerem): út szélén állva, illetve benzinkútnál/parkolóban az autópálya mentén, közvetlenül megszólítva az embereket. Ezeket bővebben kifejtem a következő részekben, most inkább általános "szabályokról" írok.

Hozzátartozik, hogy én eddig nagyrészt Németországban, Ausztriában és Magyarországon stoppoltam, de az alábbiak szerintem mégiscsak valamennyire általános ötletek.

Térkép legyen

Ami még általános, és mindkét "típusra" igaz: érdemes ismerni a térképet legalább kicsit. Nem árt, ha viszel magaddal, legalább egy sematizált változatot, akár Google Mapsból kinyomtatva, hogy ha mondjuk Linzbe mennél Münchenből, és azt mondja, hogy nem jó sajnos, mert "csak" Welsig megy, amiről fogalmad sincs, hol van, akkor meg tudd nézni, vagy meg tudd kérni, hogy mutassa meg, hol van. Például Wels Linzhez 30 km, ami már nem nagy táv, ha Münchentől odáig elvitt. De én mondjuk mindig térkép nélkül vágok neki, tehát nem egetverően fontos, de mindig bosszankodom is utólag, hogy ej, de jó lett volna.

Beszélgessek?
Fontos még, hogy viselkedj a kocsiban. Bár téged már elvisz, fontos, hogy jó benyomást alakíts ki a stopposokról. Ha beszélgetni akar (láthatólag kérdez, érdeklődik), akkor te is érdeklődj, kérdezz, válaszolj. Ez a gyakoribb. Olyan is van, hogy csak felvesz, és utána szótlanul ültök, ilyenkor is lehet 1-2 kérdéssel próbálkozni, de ha úgy sem akar, hát nem beszél. Akkor üljetek szótlanul, nincs abban semmi rossz.

Hova üljek?
Alapvetően nem szokott senkinek baja lenni azzal, ha az anyósülésre ülök, még eddig senki sem szólt, hogy hé, mit képzelek. Parkolóban azért megkérdezem, de az út mentén eleve azt az ajtót nyitom ki, tehát oda ülök be.

Milyen nyelven?
Német nyelvterületen német rendszámú autóst németül szoktam megszólítani. Nincsenek tapasztalataim, hogy ők mennyire beszélnek angolul, de általában valamit biztosan makognak. Nyilván nagyobb az esély, ha németül beszél velük az ember, de ha valakiben eleve van hajlandóság, akkor angolul is segíteni fog neked. Franciaországban is stoppoltam már, és ott is felvettek, pedig franciául nem beszélek egy szót se. Sőt, Olaszországban is, ott pedig a fickó még angolul se tudott. Megkérdeztem, hogy "Lecce?", azt mondta "Si". És elvitt.

Stoppolás I.

Már régóta akarok egy ilyen posztot írni, úgy gondoltam, ideje összeszedni a legfontosabb gondolataimat a témában, akár saját magamnak, akár bárki okulására, aki stoppolni szeretne. Nem mintha olyan nagyon tapasztalt lennék, mert kevés országban stoppoltam, gyakorlatilag csak a Németország-Ausztria-Magyarország "tengelyen", de ezzel a tapasztalattal most már bárhova el mernék indulni.

A posztból azonban jó hosszú írás lett, úgyhogy inkább egy minisorozatot csináltam, az úgy befogadhatóbb. Ez még csak ilyen bevezető rész, később konkrétumok is lesznek.

I. rész: Miért jó stoppolni?

Alapvetően két célból választhatja az ember a stoppolást a tömegközlekedéssel szemben: olcsóbb és kalandosabb. Nekem személy szerint előbbi fontosabb szempont, ezért is szoktam.

Viszont amivel nem lehet vádolni a stoppolást, hogy lassú. Igaz ugyan, hogy néha fél órát, órát is kell várni egy fuvarra, de a szünetek közötti néha 160-as sebesség bőven behozza a hátrányt. Nagyjából tehát ugyanannyi idő, mintha tömegközlekedéssel menne az ember, de ki lehet fogni gyorsabban is. Lassabban még soha nem értem oda sehova.

Hátránya, hogy fárasztó. Sokkal kényelmesebb 60 eurós vonatjegyet venni Münchenbe, kényelmesen leülni az ülésbe és olvasgatni, nézni a tájat, vagy aludni, de akkor is sajnálja rá az ember a pénzt, ha ingyen is meg lehet oldani. De persze, baromi jó mindenféle emberrel találkozni stoppolás közben, beszélgetni, tényleg nagyon élvezem ezt az oldalát, de ha az a célom, hogy eljussak A-ból B-be, elfáradok, mire megérkezem. Míg a vonaton például ki tudnám aludni magam.

Szóval én akkor szoktam stoppolni, ha nem vagyok időhöz kötve, illetve ha például munka hiányában eleve kalkulálhatok azzal, hogy mondjuk pénteken utazom, hétvégén ott vagyok, hétfőn meg visszaút. Éjszaka nyilván nem lehet stoppolni.

Ausztria

Hirtelen elmentünk anyukámmal Ausztriába pénteken. Illetve ő ment egy hétre (dolga volt), én meg kikísértem. Ebből még önmagában nem született volna bejegyzés, ami miatt mégis, az a környezet. Előző nap leesett ugyanis az első hó az Alpokban, így egész Karintia és Salzburg tartomány hegyei hóval borítottak. Sosem jártam még Ausztriában úgy, hogy a hegyek alja gyönyörű zöld, míg a tetejük havas. De úgy rendesen havas.

Mindez kb. 300 km-en keresztül, folyamatosan, minden egyes (megfelelő magasságú) heggyel. Nem győztünk álmélkodni.

Másnap reggel pedig indultam is haza stoppal, ami most kifejezetten kellemetlen tortúra volt, ugyanis Zell am Seeből Sankt Pöltenig 7(!) autóval jutottam el, holott máskor egy München-Budapest távra 4-5 autó jut.

St. Pölten mellett Marciékat látogattam meg (ha már úgyis Ausztriában voltam), elmentünk kirándulni egyet a közeli Aggstein várához, ahonnan elég szép kilátás nyílt a Dunára.

Másnap pedig még egy kis stoppolás Bécsig, ahonnan már busszal jöttem haza, 3300 forintért nem volt kedvem stoppolni. Azért fárasztó sportág az is.