2. nap - Petra

Tehát ott tartottam, hogy szállás. Valentine Inn a neve, elég jól jártunk vele, mert viszonylag Wadi Musa központjában van, másrészt azon kevés szálláshely egyike (és az olcsóbbak közül valószínűleg az egyetlen), amelyik reggel és délután 2-2 buszt üzemeltet a szállás és Petra bejárata között, valamint a sivatagi (Wadi Rum) programot is elintézik, ami nem kis segítség volt.

Tehát reggel a 7-kor induló busszal mentünk Petrába, elég hangulatos volt az egész a napfelkeltével, meg hogy még hideg volt (de szerencsére dzsekit nem vittünk). Azt olvastam, hogy Petrára két-három nap is kevés, hát, nagyon szép volt, és biztos van, aki minden egyes épületet gondosan áttanulmányoz, de nekünk az 1 nap tökéletes volt.

Wadi Musa hajnalban

Petra bejárata. Belépő: 50 dínár egy napra, ha van az embernek szállása Jordániában. De a pénztárnál nem kértek semmit. Két napra 55, háromra 60. Kicsit egyenlőtlen, de örül, aki marad sokáig. Alapból viszont borzasztó drága, de ha már erre jár az ember, jobb, ha lenyeli.

A Petrához vezető út. Itt már folyamatosan azt szerették volna a helyiek, ha lovon/szamáron megyünk a lábunk helyett.

A Siq nevű kanyon (gyanítom, hogy a Siq pontosan kanyont vagy szurdokot jelent). A bejárattól számítva olyan 20 percet kell gyalogolni egy ehhez hasonlóan szűk helyen.
Ez pedig a kedvenc view-m: amikor a Siqben való gyaloglás végén meglátjuk a Khaznét. Ez igazából Petra leghíresebb épülete, de még a klasszikus értelemben vett városon kívül van.

Ez már a Khazné, fantasztikus élőben látni.

A környék tele van ilyen sziklákkal, nem véletlenül volt könnyű annyi barlangot és sziklaházat építeni mindenhova.

Ugyanez, csak a másik oldalról

A városban továbbmenve mindenféle épületek meg oszlopcsarnok (balra) meg szamaras fiúk láthatók, akik el akarnak vinni nagyon jó áron.

Aztán felmásztunk egy ilyen hegyre. Jól ki van építve a turistaút.

És még itt fent is találtunk meglepetést: a "kolostor" Petra második leghíresebb épülete. Az öltözékből látszik, hogy nem volt hideg, de azért döglesztő meleg se. Néha fújt a szél is. Estére erősen lehűlt a levegő.

Aztán elmentünk még egy tök másik (harmadik) irányba, egy beduin falucskához, hát az olyan volt, amilyen. Szebb volt a kilátás.

Csak hogy érzékeltessem, mekkora ez az egész.

Szintén. Egyébként ez itt már a központ, és még itt is félórákra vannak egymástól a dolgok.

Ebből látszik, hogy a Khazné és a kolostor fel vannak újítva, mert ezek meg itt nem.

De azért így is szép. Már itt is jobban esett pulóverben, mint anélkül.

Így az egész völgyet belátni, valamelyik hegy tetején voltunk a hátsók közül.

Ezek után még volt egy kellemetlen élményünk. Kifelé menet, már a kanyon után, de még a bejárat előtt jöttek oda a lovas srácok, hogy menjünk lóval, benne van a jegy árában, nézzük csak meg. Sejtettük, hogy ez nem ilyen egyszerű, és ki is derült, hogy igen, benne van, de "borravalót" elvárnak. Jó, mondtuk, hogy akkor nem kell, megyünk gyalog. De aztán egy srác meggyőzött minket, mert mondta, hogy nem kell mégse borravaló, mert hogy ezért fizetést is kapnak. Mondtuk, jó. Odaküldött két másik sráchoz, akik végül elvittek minket két lóval, és persze a végén pénzt kértek. Mi már hiába mondtuk, hogy az elején nem ez volt ígérve, elég erőszakosak voltak, és igazából nekünk meg sietnünk kellett, úgyhogy adtunk 6-6 eurót, de legszívesebben leálltam volna velük vitatkozni, csak tényleg jött a buszunk. Mekkora pofátlanság már. Ráadásul még az út közben is többször megkérdeztem a vezetőmet, hogy ez neki pontosan miért is jó, és mindig csak annyit mondott, hogy hospitality. Anyád.

Aztán viszont jó lett, mert olcsók a kaják, ettünk egy-egy jó nagy adag shawarmát (kebab húsgombóccal), meg kiültünk pipázni egy hookah-bár teraszára. Na jó, addigra már igencsak lehűlt a levegő, pulóver + kabát, de azért maradtunk a teraszon egy másfél órát :)

A hostelben még elintéztük a másnapi Wadi Rum-látogatást, ami mondjuk fura volt, mert csak odaadtuk a 35-35 dínárt, és se egy számlát, semmit nem kaptunk cserébe. Picit azért aggódtunk, de nem volt végül baj. Itt így mennek a dolgok. Aztán már hamar bújtunk be a hideg paplan alá.

1. nap - Érkezés Petrába

Mindenképp a hét elején akartuk "letudni" Jordániát, mert sok rosszat olvastam a határátkelésről, hogy néha esetleg lezárják a határt, meg mi lesz a vízummal, stb. Aztán persze ilyen jellegű problémánk nem volt, de végül ezért lett előbb Jordánia.

Első éjszaka Tel-Avivban aludtunk, nem láttunk semmit, másnap reggel terveztünk indulni dél felé, Eilatba, a Vörös-tengernél lévő városba, amihez közel van a határátkelő. A busz menetideje 5 óra Eilatig, baromi hangulatos volt végigmenni az izraeli sivatagon :) Lementünk mínusz 180 méterre is.

Kicsit csalok, mert ez már visszafelé készült, de higgyétek el, odafelé is pont ilyen volt az út.

Jordániába vízum kell, ami kb. 20 euró lett volna előre kiváltva, de a három(!) izraeli-jordániai határátkelő közül ennél a legdélebbinél (Eilat-Aqaba) nem kell fizetni, és a helyszínen adják a vízumot. Csak itt van ez, az aqabai kerület különleges státusza miatt, így akarják vonzani a turistákat és a befektetőket. Az átkelés gond nélkül megy, de csak gyalogosan lehet, és a jordániai oldalon egy taxiállomáson kívül semmi nincs. Nekünk este Petrában volt szállásunk foglalva, ami innen olyan 170 km.

Azt olvastam előtte, hogy a taxi Petráig 30 dínár (~30 euró), Aqabáig pedig 10, onnan pedig busz visz 5 dínárért Petrába. De a buszok csak reggel járnak. Mivel ketten voltunk, úgy gondoltam, hogy ez összesen 20 lenne a taxi+busz, közvetlenül taxival viszont 30, akkor nem érdemes sietnünk, tehát nem az első busszal mentünk Eilatból. Nem is a másodikkal, a harmadikra nem volt hely, szóval 11-kor indultunk, így délután 4-re értünk a határhoz. Átkeltünk (fejenként 100 sékel (~20 euró) az izraeli kilépési illeték(!)), már lassan sötét volt, és akkor jött a hidegzuhany, a taxi nem 30, hanem 55 dínár... Busz persze már nincs, így kénytelenek voltunk elmenni vele, bár 50-re lealkudtuk. De így is tuti átvertek minket, mert azt mondták, hogy ez az 55 hatósági ár, és nem mehetnek lejjebb, oké, ezt egy hatalmas tábla is hirdette, de akkor miért visznek el 50-ért?

Ha előre lerendeztük volna, akkor tényleg 30 lett volna, úgyhogy ezt ezek szerint érdemes. Mi ezzel a bácsival mentünk, ha valakit érdekel.

Szóval akármennyire is fel voltunk készülve, mégse volt tökéletes az átkelés, rajtunk kívül nem is volt senki, akivel osztozhattunk volna.

Viszont szépen megérkeztünk Petrába, pontosabban Wadi Musába, a Petra mellett lévő kisvárosba, amiről nem tudtuk kideríteni, hogy vajon a turizmusra épült rá, kifejezetten Petra miatt, vagy már eleve ott volt. Mindenesetre épp elértük a vacsorát a szálláson, mindenféle arab saláták meg húsok voltak, aztán sétáltunk egyet a városban, majd bebújtunk a hideg szobába a hideg takaró alá, meleg víz persze nem volt, de hát 12 fokban is lehet aludni, ha nagy a dunna.

Izrael, Jordánia

Bálinttal egy hetet voltunk a két országban pár hete, és már közben alig vártam, hogy itt beszámoljak róla. Ehhez képest most meg nem akaródzik elkezdeni írni, mert jaj, hát mennyivel egyszerűbb utazni, mint írni :)

Először is: azért épp ide mentünk, mert találtunk olcsón repülőt Tel-Avivba, mégpedig valami 44 ezer Ft volt kettőnknek, oda-vissza. Hát úgy voltunk vele, hogy akármi is van Izraelben, ennyiért ilyen messzire, ráadásul Ázsiába (új kontinens!) nem gyakran jut el az ember, szóval nem veszíthetünk semmit. Aztán kiderült, hogy nem csak hogy nem volt rossz, és legalább jó idő volt, hanem egyenesen az egyik legjobb, sok szempontból "A" legjobb utazásom volt.

Elsősorban a különleges helyszín(ek) miatt: Jordánia lenyűgöző, csak két és fél napot voltunk ott, de eszméletlen szép volt, akárhova is mentünk. Izrael se volt rossz, de Jordánia ilyen szempontból abszolút top1-es kategória volt nekem. Az eddigi kedvenc top3-asomba (Siurana, marokkói sivatag, Oxford) szépen belerondított a Wadi Rum, szóval most tanácstalan vagyok.

Aztán az, hogy tulajdonképpen bárkinek is meséltük el a helyiek közül a heti programunkat, mindenki gratulált, hogy milyen ügyesek vagyunk, hogy egy hétbe ennyi mindent bele tudtunk zsúfolni. Tudom, nem szerencsés egy üdülésbe dolgokat "belezsúfolni", de ezt mondja az, aki már rengeteget utazott, és megteheti, hogy fontos dolgokat kihagy, ha csak egy hétig van. Így se siettünk azért sehova, stoppolgattunk is, bár a CS sajnos kimaradt. Azt állapítottam meg, hogy ha össze kellene állítani a két országról egy közös top10-listát, akkor mi pont az első 5-6-ot láttuk.

A térképen nagy körrel jelöltem ezt az 5-6 "látnivalót". Ahol nincs semmi a körbe beleírva, ott adott az éjszaka helyszínénél fel van tüntetve. Azért 5-6, mert Tel-Avivból végül nem sokat láttunk, csak egy fél napunk volt rá. Ez az útiterv olyannyira jó volt, hogy már csak ezért is érdemesnek tartom lejegyezni, talán másnak is hasznos lehet.

És hát azért is, mert mégiscsak ilyen sokat egyhuzamban még nem voltam Európán kívül, eddig a 2-3 nap Marokkó volt a rekord.

A következő bejegyzésekben jönnek a részletek.