3 teljes napot (4 éjszakát) töltöttünk a Magas-Tátrában, hatalmas, néha derékig érő hóban, és hát a rossz nem ilyen.
Első nap a Csorba-tónál (~1350 m) voltunk, amiből nem annyira látszott, hogy tó, de azért elhittük neki. Igazából néhány szimpatikus erdei utas kitérővel körbesétáltuk (a második képen lévő úton), aztán még a környéken lábnyomoztunk egy kicsit a combig érő hóban.
 |
| Ez a Csorba-tó. Az a nagy fehér. |
 |
| Ilyen volt a tavat körülfutó túraútvonal, baloldalt sífutópálya |
Másnap Tátralomnicon voltunk, ahol kb. 1 órás pénztárnál, és fél órás felvonónál sorban állás után fellibegőztünk a csúcs tövébe, ahhoz egészen közel, 1750 méterre. Na itt már derékig érő hó is volt. Tovább nem mentünk, mert a csúcsra a kabinossal plusz 24 euróért lehetett volna menni, és már így is kifizettünk 15-öt. Itt még annyit se túráztunk, mint előző nap, de legalább olyan fárasztó volt a derékig érő hóban megtenni kb. 200 métert, és még utána felsétálni az obszervatóriumhoz.
 |
| Ilyen a derékig érő hó |
 |
| Panoráma a Lomnici-csúcsról |
 |
| Jön a jeti |
 |
| Szép volt az idő a végére |
3. nap Ótátrafüredre látogattunk, ahonnan felsétáltunk Hrebienokhoz (Tarajka), ahonnan szánkópálya indul lefelé, meg lehet snow tubingolni, vannak jégszobrok, szóval amolyan téli turistaközpont. Innen még tovább túráztunk nagyon szép erdei úton a megjegyezhetetlen nevű (Z betűvel kezdődik) menedékházhoz, majd egy másik úton vissza.
 |
| Ilyesmi volt végig az út |
 |
| Meg ilyen. |
 |
| A menedékház környéke |
 |
| Kilátás az út egyik pontjáról |
 |
| Útjelzőtábla |
 |
| Egy patak (gondolom, a Tar-patak). Mintha óriási pöfeteg-gombák lettek volna. |
Összességében nagyon nagy élmény volt, még sose túráztam ekkora hóban, viszont kicsit kiábrándító, hogy régen az a nagy szélvihar vagy tűzvész lenullázta a magas-tátrai fenyvesek nagy részét. Így sok helyen nem maradt fa. Az alábbi még a jobbik eset, van, ahol tényleg csak jelzés szinten maradt meg.
