Vitorlázás

Legutóbbi élmény pedig egy vitorlázás Andreu hajóján, amit pár nappal azelőtt részletesen kitakarítottunk (ami azt jelentette, hogy egy makulátlanul rendben lévő hajóról leszedtük a maximum hártyavékony rozsdát a fém részekről, magasnyomású tisztítóval (magyarul sterimo) és kefével végigmentünk a felfújható csónakon, nagyjából ennyire emlékszem, de ezt olyan részletességge kellett tennünk, hogy az volt a cél, hogy olyan legyen a hajó, mintha új lenne).

A vitorlázás a szokásos Andreu-féle időszámítás jegyében telt: szabadnapot kaptunk ugyan aznapra (ilyen mondjuk nem volt még), de azt mondta, hogy egy ügyféllel vitorlázik kb. 12-től max. délután négyig, tehát induljunk el Tarragonából 12-kor (nem értettük, ebből hogy következhetett a tehát, mivel Tarragona-Barcelona 1 óra kocsival). Nyilván inkább kettőkor indultunk el, és csodák csodájára este hatkor már a vízen is voltunk :)

Motorral indultunk, aztán mikor elég messzire elmentünk, visszafelé kikapcsoltuk a motort és csak vitorláztunk. Azt hittem, hogy ez valami megerőltető feladat lesz, segíteni kell a vitorlát felhúzni, meg minden fordulásnál átváltani a keresztrudat, vagy ilyenek, de semmi, minden automatikusan ment, automata pilótára kapcsoltunk, és gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt. Andreu bement aludni, mi meg kint őrködtünk, meg néha állítgattunk az irányon, de ez is teljesen automatizált volt.

Azért a látvány este tíz körül nem volt semmi:

A hajó elején állva egyfajta flow-élmény is volt, nagyon megtetszett a dolog. Ha nem is annyira, mint a sziklamászás.

Külön érdekesség, senki nem csinálná meg, de Andreu halál nyugalommal, napszemüvegben, félmeztelenül behajtott Barcelona legnépszerűbb kikötőjébe, ahol turisták százai fotóztak minket, ahogy végigaraszolunk a part mentén. Ők integettek, mi visszaintegettünk, az egész nekünk poén volt, de Andreu valahogy teljesen természetesnek vette a flancolást :)

Legutóbbi rendezvények

Azt hiszem, három rendezvényt hagytam ki (de már az is furcsa, hogy módom nyílik mindegyikről beszámolni, annyira kevés van): volt egy graffitis, amikor egy cég vagy konferencia résztvevői délutáni mulatságukban 10 nagy farostlemez-táblát festenek le meghatározott koncepció szerint.

Aztán egy másik rendezvény arról szólt, hogy a csapatoknak különböző feladatokat kellett teljesíteniük rotációban, kb. mint egy nagyvetélkedő ivás nélkül. De a feladatok is jók voltak. A képen látható például arról szólt, hogy meghatározott idő alatt minél többször kell eljuttatni a deszkán álló két csapattagot a mező egyik végéből a másikba, a teniszlabdák, a hokiütők és az evezőlapátok segítségével úgy, hogy a deszka ne érintse a játékteret.

A harmadik rendezvényre lebetegedtem, de én hülye azért elmentem Barcelonába, és végigfeküdtem-fetrengtem-aludtam az egészet a dögmeleg kocsiban, ráadásul a szülinapomon. Mindenesetre az pedig kincskeresős-városban kóborlós-állomásos játék volt, biztos jó lehetett.

PortAventura

Európa egyik legjobb vidámparkja, itt van többek között Európa legmagasabb hullámvasútja, az egyik leggyorsabbja, az egyik legmagasabb szabadeséses tornya, és lehetne sorolni. És itt van a szomszédban az egész.

Sokáig sok koncepció volt, hogyan menjünk el, kik jönnek, mikor menjünk, aztán egyszer csak fogtuk magunkat és elmentünk. Az ára 44 euró, de sikerült 36 euróból megúszni, viszont nem ondhatnám, hogy teljesen megérte.

Vasárnap volt, és hatalmas tömeg, ezért minden attrakciót egyszer próbáltunk ki, mivel 1-1,5 órás sorbanállás volt mindenhol. A képen a Shambala nevű hullámvasúthoz vezető sor kb. egynegyede látható.

Összességében nagyon hamar elment a nap, de azért megérte, mert soha nem ültem még ilyen nagyságrendű szörnyetegeken, csak filmekből láttam őket, így nagy élmény volt. De lehet, hogy érdemes lesz megismételni pár hét múlva, hétköznap.