Vitorlázás

Legutóbbi élmény pedig egy vitorlázás Andreu hajóján, amit pár nappal azelőtt részletesen kitakarítottunk (ami azt jelentette, hogy egy makulátlanul rendben lévő hajóról leszedtük a maximum hártyavékony rozsdát a fém részekről, magasnyomású tisztítóval (magyarul sterimo) és kefével végigmentünk a felfújható csónakon, nagyjából ennyire emlékszem, de ezt olyan részletességge kellett tennünk, hogy az volt a cél, hogy olyan legyen a hajó, mintha új lenne).

A vitorlázás a szokásos Andreu-féle időszámítás jegyében telt: szabadnapot kaptunk ugyan aznapra (ilyen mondjuk nem volt még), de azt mondta, hogy egy ügyféllel vitorlázik kb. 12-től max. délután négyig, tehát induljunk el Tarragonából 12-kor (nem értettük, ebből hogy következhetett a tehát, mivel Tarragona-Barcelona 1 óra kocsival). Nyilván inkább kettőkor indultunk el, és csodák csodájára este hatkor már a vízen is voltunk :)

Motorral indultunk, aztán mikor elég messzire elmentünk, visszafelé kikapcsoltuk a motort és csak vitorláztunk. Azt hittem, hogy ez valami megerőltető feladat lesz, segíteni kell a vitorlát felhúzni, meg minden fordulásnál átváltani a keresztrudat, vagy ilyenek, de semmi, minden automatikusan ment, automata pilótára kapcsoltunk, és gyakorlatilag semmi dolgunk nem volt. Andreu bement aludni, mi meg kint őrködtünk, meg néha állítgattunk az irányon, de ez is teljesen automatizált volt.

Azért a látvány este tíz körül nem volt semmi:

A hajó elején állva egyfajta flow-élmény is volt, nagyon megtetszett a dolog. Ha nem is annyira, mint a sziklamászás.

Külön érdekesség, senki nem csinálná meg, de Andreu halál nyugalommal, napszemüvegben, félmeztelenül behajtott Barcelona legnépszerűbb kikötőjébe, ahol turisták százai fotóztak minket, ahogy végigaraszolunk a part mentén. Ők integettek, mi visszaintegettünk, az egész nekünk poén volt, de Andreu valahogy teljesen természetesnek vette a flancolást :)