Egy hét Franciaországban

A genfi Ikeában szánalmasan kicsi adag a hot-dog (de legalább 1 frankba kerül, azaz 240 Ft), úgyhogy azon kívül, hogy svájci autók nem vettek fel, ennyit tudok megállapítani Svájcról. Genfbe érkezett meg a repülőnk (tudom, hogy az nem Franciaország), ahonnan Lyonig stoppoltunk este héttől.

Lyon viszont lenyűgözően szép város. Mikor este tízre befutottunk, mindketten le voltunk döbbenve a látványtól. Hangulatosan kivilágított épületek, nagy domb, rajta egy Disney-kastély (valójában katedrális, de úgy néz ki), mellette egy Eiffel-torony, hatalmas tér, két folyó, a rakparton pedig minden este százával ücsörögnek-iszogatnak a fiatalok, hiszen erre van kialakítva. Ezen kívül rengeteg híd van a városban.

A katedrális azért érdekes, mert kétszintes. Tehát nem egy is kápolna van alul, ahova a főtemplomból lehet bemenni, hanem ugyanakkora alapterületű, teljes értékű templom van alul, persze "csak" olyan 8-10 méteres belmagassággal, és nincs is kifreskózva (új szó). Felül meg a másik, vagy 20 méter magas belülről, és elképesztően csicsás. Szerintem két templomra való festéket vettek (mivel akik elmentek bevásárolni, tudták, mi a szituáció), de a munkások nem vették észre az alsó részt, és az összeset a felső templomra kenték. Az alábbi az alsó szint:

További képek itt: http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150331901649788.362007.553924787
Majd folytatom, de egyszerre ennyi is elég.

Képek

http://www.facebook.com/media/set/?set=a.10150278746834788.348321.553924787&type=1

Costa del Sol, hazaút

Ők a legjófejebb leszbikus pár, akikkel valaha találkoztam. Egyikük magyar (miskolci!), másikuk finn. Egy marokkói stílusú lakóparkban élnek Gibraltártól 30 km-re a tengerparton. Szóval náluk aludtunk. Mondtam, hogy a marokkói fickónál igazán vendégként éreztem magam, na itt meg igazán otthon. Este vagy 3 órát beszélgettünk mojito mellett, és kiderült, hogy rengeteget utaznak (transzszibériai vasút, Peking, Mongólia, Dél-Amerika stb.), adtak egy csomó tippet nekünk is (például ezt), és igazán meghitt, látszólag boldog életet élnek. Mellesleg nagyon üdítő volt angolul végigbeszélgetni egy estét, és kiderült, hogy nem is vagyok én olyan rossz belőle.

Aztán másnap kimentünk a partra, ahol kölcsönkaptunk egy kör erejéig a felfújható kajakjukat (hullámokban, szélben nem könnyű), napoztunk, majd hazaindultunk.

Ha itthon azt mondjuk, hogy egy busz minden bokorban megáll, nem mondtunk semmit. Ez a busz átlagosan 300 méterenként szedte fel az utasokat, mindenki jegyet vett, mások le-leszálltak, de legalább meleg volt. Ha utaztatok már 20 km-t 100 perc alatt, akkor tudjátok, milyen érzés, ha nem, nem.

A repülőt elértük, fent nem maradtunk, jó volt.

Gibraltár

Szóval ide kiskorom óta vágyom, viszont semmilyen előképem nem volt róla. Annyit tudtam, hogy van rajta egy nagy szikla, és hogy hangsúlyozottan nem Európa legdélebbi része, az néhány kilométerrel odébb van.

Gibraltárra akkor vigyetek valakit, ha az illető az ellenségetek. Na jó, kicsit finomítva: ha csak utáljátok, akkor vigyétek el és mászassátok meg vele gyalog a sziklát, ha pedig az ellenségetek, akkor útvonalként javasoljátok neki a Mediterranean Stepset, mégpedig az Europa Pointtól indulva. Ezt megjegyezni tehát: Mediterranean Steps, kifejezetten az Europe Pointtól indulva.

Ugyanis mi már fent voltunk a hegyen, és lefelé jöttünk ezeken a lépcsőkön. Éhesen, dögmelegben, de lefelé. Persze - gondolná az ember -, lefelé könnyű lépcsőzni. Na igen, de nem itt. Halál. Tényleg, komolyan mondom, halál, kibaszottul.*

Viszont a kilátás a Szikla tetejéről tényleg bámulatos. Azt olvastam, hogy "tiszta időben" látni Afrikát. Erről azt képzeli az ember, hogy éppencsak, azaz ki lehet venni, mintha lenne ott valami. Ehhez képest hosszú dombokat, és egy gyönyörű hegyet is bőségesen látni lehet, szinte át akar úszni az ember, olyan közelinek tűnik.

A város nagyon zsúfolt, de alapvetően szerethető, bár a buszközlekedéssel vigyázni kell. A buszok ingyenesek, de nem járnak túl gyakran, illetve rendszerint dugóba kerülnek. A helyiek ugyanakkor segítőkészek, még a sofőr is elmagyarázza, hogy melyik buszra szállj fel, miközben a megállóban vesztegel, csak miattad. Kicsit tényleg Anglia, legalábbis akadnak olyan részek, hamisítatlan angol pubban is ültünk, úgyhogy nem csalódtunk.

Nem kicsit füves srácnál aludtunk egyébként, aki állítása szerint szereti surroundolni magát peopleökkel,  ez rendre meg is mutatkozott, mindig más füves volt nála, mikor hazamentünk, és aznap, mikor elmentünk, 5 vagy 6 couchsurfingest várt épp.

____________________________________
* A szállásadónk egyik ilyen "vendégének" jellegzetes szavajárása a fucking volt, amit az alatt a tíz perc alatt, amíg ott voltunk, legalább hússzor kiejtett, illetve mikor megtudta, hogy gyalog megyünk a sziklára, egyre a "you will die, I mean, really, you will fucking die" mondatot ismételgette. Végül szó szerint igaza lett.**
** Nem.

Marokkoban

Egeszen elkepesztoelmenyekkel gazdagodtunk; olyan vendeglatonk van, hogy arra szerintem nincs is europai szo, mi tenylegesen az o igazi vendegei vagyunk itt egy hatalmas hazban, a varos hihetetlenul szegeny, a kornyek, a tenger szinte erintetlen, hatalmas hegyek a varos kozepen, latni Europat :), minden nagyon mas. Setaltunk az ovarosban is, mindenki el akar adni valamit, vagy barhogy penzhez jutni, persze ez szomoru, de ezt a reszet is meg kell ismerni a vilagnak.

Sevilla, borult ég, szél, és a taft...

Szóval ez alapból érdekes. Mindenki azt mondta, hogy jó, jó, Málaga, meg Granada is meleg, na de. Sevillával vigyázunk, mert elviselhetetlen a höség. Ehhez képest nem kicsit borult égboltra ébredtünk, majd a városban telefújta a szél a szemünket homokkal, majd szétesettt a szemüvegem (ez nem kapcsolódik szorosan a témához), majd...

Igazábol Sevilla is csak egy nagyváros, megnéztük, amit meg lehetett (hatalmas (tényleg óriási) katedrális, egy rendkívüli palota, hangulatos belváros stb.), de különösképpen ezt. Mondhatni, ezért jöttunk ide, de vigyázni kell, mert csak du. háromig van nyitva (ezt Marciéknak :) ).

Holnap Cádiz. Na ez még érdekes: amikor meséljük bárkinekaz útitervünket (Granada, Sevilla, Cádiz...), akkor itt mindig megállitanak, hogy na fuuu Cádiz. Na az, azt élvezni fogjátok. It´s beautiful. Szóval kialakultak egyfajta elvárások, és kíváncsian várjuk, hogy Cádiz megfelel-e nekik :)

De persze a fö attrakcio, fürödni az óceánban. Hogy, hogy nem, ez nekem mindeddig nem sikerült.

Ma pedig a Sierra Nevadában túráztunk, vízesések alatt fürdés, függőhidakon átkelés, patakvízből ivás, szóval csak a szokásos :) Komolyan, egyre jobbak a napok... Mindenesetre sajnálom, hogy fotókkal nem szolgálhatok, pedig lenne miért megnézni. Majd otthon.
Azt pedig külön élvezem, hogy tudok spanyolul kommunikálni, már nem egyszer jól jött :)

Egesz napos faraszto, de annal izgalmasabb tura utan az Albaicin tetejen, az Alhambraval szemkozti dombon levo hostel erkelyen olvasni bizonyara egy must-have elmeny.

Itt azert az emberek valamennyire tudnak angolul, hozzateszem "sajnos". Nem vagyok rakenyszeritve a spanyolra.

Tegnap hatalmas elmenyben volt reszunk: a szallasadoink elvittek egy csak helyiek szamara nyitott kicsi lokalba, ahol lokal flamenco-eloadas volt lokal embereknek, majd pedig a helyibarokat jartuk vegig veluk. De elotte is szep nap volt egyebkent, kasszikus turistaskodassal telve.

Utobbit probaljuk amugy messze elkerulni, vagy legalabb a latszatot fenntartani, de ezt terkeppel a kezben, szalmakalapban, napszemuvegben es hatizsakkal eleg nehez :)

Talakoztunk egy argentin sraccal, aki het eve nem volt otthon, csak mert draga a repulojegy...

Amugy nem olyan konnyu igy kindle-rol bejegyzest irni, ugyhogy sztem az lesz, hogy ketfele bejegyzest irok: hirtelen elmenyt kindle-rol,hosszabb beszamokot, sztorit meg geprol,ha odajutok. Es akkor lehet, hogy lesznek kepek is. Innen pedig a megjegyzesekre se tudok valaszolni, bocsi.

A spanyolok itt is eleg nagyvonaluan kezelik a massalhangzokat: peldaul egy "aloma"-bol hogy talaljam ki, hogy algo mas? Na jo, azert sikerult :)

Málaga

Soha nem utaztam még 3 órát repülővel, ami azt is jelenti, hogy messzebb vagyok, mint valaha :)

Eddig amúgy semmi extra, meleg van, széles playa, de ez még mindig csak felkészülés a következő 10 napra.

Mindenesetre a CouchSurfing fantasztikus, eddig kettőből kettő maximálisan pozitív. Jelenleg egy király 140 négyzetméteres apartmanban alszunk a teraszon, gyakorlatilag kinyalják a seggünket. Na jó, nem gyakorlatilag :)

Képeket egyelőre nem tudok csatolni.

Budapest-Becs: 4 auto, 5 ora, azaz szokasosnak mondhato idovel. Jelenleg pedig fuben fekves a Palmenhaus elotti kertben. Masfel ora es indul a busz Pozsonyba, addig gyakoroljuk a sziesztat. A doner itt is olyan finom, mint Bambergben.

Első

Azért "két sarok közt", mert jó esetben csak így lehet majd összefoglalni azokat a helyeket, amik a blogban szerepelnek majd. Rövid bejegyzések lesznek sok fotóval. Ez a terv.