Ők a legjófejebb leszbikus pár, akikkel valaha találkoztam. Egyikük magyar (miskolci!), másikuk finn. Egy marokkói stílusú lakóparkban élnek Gibraltártól 30 km-re a tengerparton. Szóval náluk aludtunk. Mondtam, hogy a marokkói fickónál igazán vendégként éreztem magam, na itt meg igazán
otthon. Este vagy 3 órát beszélgettünk mojito mellett, és kiderült, hogy rengeteget utaznak (transzszibériai vasút, Peking, Mongólia, Dél-Amerika stb.), adtak egy csomó tippet nekünk is (például
ezt), és igazán meghitt, látszólag boldog életet élnek. Mellesleg nagyon üdítő volt angolul végigbeszélgetni egy estét, és kiderült, hogy nem is vagyok én olyan rossz belőle.
Aztán másnap kimentünk a partra, ahol kölcsönkaptunk egy kör erejéig a felfújható kajakjukat (hullámokban, szélben nem könnyű), napoztunk, majd hazaindultunk.
Ha itthon azt mondjuk, hogy egy busz minden bokorban megáll, nem mondtunk semmit. Ez a busz átlagosan 300 méterenként szedte fel az utasokat, mindenki jegyet vett, mások le-leszálltak, de legalább meleg volt. Ha utaztatok már 20 km-t 100 perc alatt, akkor tudjátok, milyen érzés, ha nem, nem.
A repülőt elértük, fent nem maradtunk, jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése