Stoppolás III.

Nem túl sok tapasztalatomat osztom meg e sorozatban a stoppolásról, az első rész itt, a második itt található.
A legutóbbi részben általános érvényű ötleteket vagy "szabályokat" írtam le, most elkezdem részletezni a stoppolás kétféle módját, a benzinkutas/parkolós verziót, illetve az útszélit. Utóbbi a következő bejegyzés témája lesz.

III. rész: Benzinkúton, parkolóban

Én ezt jobban szeretem, tapasztalataim szerint nagyobb eséllyel vesznek fel, ha látják rajtad közelről is, hogy semmi gond nincs veled. Alapvetően nagyon bizalmatlanok az emberek, bárki, aki fölvesz, azt szokta mondani, hogy általában nem vesz fel stoppost, mert olyan sok rossz történetet hall. Az, hogy engem felvett, csak kivétel volt. Aztán amikor megkérdezem, hogy például, akkor persze nem tud ilyet mondani, csak hallott valakitől valamit egyszer...

"Gátlástalanul", de legalábbis szégyenérzet nélkül oda kell menni mindenkihez, aki láthatóan egyedül van (esetleg ketten vannak, esetleg hárman), és szimpatikus. De ez se igazán fontos, nyilván egy szakadt bárkihez ne menj oda, de sose szabad azt gondolni, hogy attól, mert vagány kocsija van, vagy úgy van öltözve, vagy "olyan a feje", nem fog elvinni. Engem eddig teljesen vegyes emberek vittek, volt köztük nagyon gazdag (parlamenti képviselő, vállalkozó, repülőtervező mérnök), és csóró is. Általában azok, akik gyerekkel vannak, szintén nem valószínű, hogy elvisznek, de ilyenre is volt példa. Én csak akkor kérdezem meg őket, ha már nagyon régóta állok, és kétségbe vagyok esve :)

Pontosan így
A lényeg: oda kell menni a kiszemelthez, szépen köszönni, majd rögtön a tárgyra térni, hogy ne haragudjon, nem véletlenül Libanon felé utazik véletlenül pont? Ha nem, jó utat kívánni, és elmenni. Ha meg igen, illedelmesen megkérdezni, hogy nem-e vinne-e el esetleg, ha már úgyis.

Benzinkúton érdemes a tankolás elején odamenni, hogy legyen ideje gondolkodni rajta, és esetleg, ha az elején azt is mondja reflexből, hogy nem, lehet, hogy mire fizetett, meggondolja magát. Volt már ilyenem is. Parkolóban viszont inkább akkor megyek oda, amikor szállnak vissza a kocsiba, mert lehet, hogy még félóráig ott lesznek, és azt nyilván nem akarom megvárni. Meg ők is rendszerint azzal utasítanak el, hogy hát, nem tudják, mennyi ideig fognak itt állni. Olyan is volt, hogy mondtam ilyenkor, hogy oké, akkor azért próbálkozom addig, de visszamentem végül hozzájuk, és a pihenésük után elvittek.