Andorra

Azzal a tudattal utaztunk Andorrába, hogy ez lesz az egyetlen lehetőségünk síelni az idén. Már a hét elején is gyanús volt persze, hogy nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek lesznek az időjárási körülmények, de arra azért nem gondoltunk, hogy mínusz tizenhét fok és hatalmas szélvihar fogad minket, aminek következtében lezárják az összes felvonót az egész országban (na jó, kicsit furcsa országról beszélni Andorra esetében).

Ezek után persze nem estünk kétségbe, volt elég meleg ruhánk, és próbáltuk kihozni a legtöbbet a kirándulásból. Vettünk mindenkinek ilyen segg alá való csúszkát, és egész délután, kb századmagunkkal, a lezárt felvonók mellett a sípálya aljában csúszkáltunk, láncba összekapaszkodva is, ugratót építettünk, ugrattunk, estünk-borultunk, mindezt franciákkal, katalánokkal, németekkel mínusz tizenhét fokban a pireneusok legnagyobb síterepén. Kicsit újra kisgyereknek éreztem magam, teljesen visszajöttek a téli szánkózós, igluépítős emlékek. Így hát bár nem síeltünk, már ezért maximálisan megérte.

Ezután közös vacsorakészítés és borozgatás a szálláson, amikor megbeszéltük, hogy másnap korán felkelünk, hogy legalább egy fél napot síeljünk. Bár nem ittunk sokat, a koránkelés nem jött össze, és mivel még világosban akartunk hazaindulni, a délutáni síbérlet sem játszott, így úgy döntöttünk, hogy a tegnapi élményeket próbáljuk megismételni. Raivis (az új lett srác) és én snowboardot béreltünk, kezdőként felvonó nélkül is élvezhető volt, sőt.

Így összességében elég jó kis hétvégén vagyok túl, és pipa került egy újabb ország mellé, ezzel a félsziget mind a négy országában jártam már :)

(Találós kérdés: melyik ez a négy? És ha már itt tartunk: melyik 7 nyelvet beszélik a félszigeten?)