Összefoglaló

Sok minden történt az utóbbi napokban. Kezdjük azzal, hogy megvettük a jegyeket Lisszabonba, lefoglaltunk két éjszaka szállást, négyen megyünk: Rosi, a jelenleg egyetlen munkatársam, az ő albán barátnője, aki Barcelonában tanul, valamint az osztrák srác, akivel németül beszélhettem pénteken. Ő 4 évvel ezelőtt ugyanennél a cégnél volt gyakornok, és utána kiköltözött ide, gyerekek nyári táboroztatásával foglalkozik, de egész évben (ilyenkor is mindenfélét kell szervezni). Jön majd Andorrába is síelni, ha végül kiderítjük végre, hogy ki jön még, és sikerül szállást foglalnunk.

A másik a munka. Egészen kezd tetszeni, persze most teljesen mást csinálunk (honlapot szerkesztünk), mint amit majd később fogunk (azaz eseményeket szervezni), de tetszik a cég is, a főnök egyre szimpatikusabb, és tetszik az a mód, ahogy gondolkodik. nem mindig hatékony, meg gyakran makacs, nem feltétlenül hallgat ránk, csak ha ötször elmondjuk neki, de alapvetően egész rendes, és mindenképpen dicséretre méltó, amiket csinált az életében. Átevezte az Atlanti-óceánt mentőhajó nélkül, 1000 napos föld körüli utat tett 100 különböző közlekedési eszközön, ez persze hülyeség, de azért tetszik, hogy van benne kalandvágy, meg ki akarta próbálni, mit tud, mik a korlátai. A mostani honlapkészítéshez is kihívásként állt neki, és nem adja fel, foglalkozik vele, belemélyed, csinálja, pedig 50 éves, biztos nem könnyű neki a felvenni a fonalat a technikával ilyen szinten, mert azért az látszik, hogy mi gyorsabban megértjük a legtöbb dolgot, mint ő.

Aztán kezdek belejönni a vezetésbe, végre gyakorolhatok nap mint nap: mivel a hely, ahol az iroda van, kb. 15 km-re van a várostól, minden nap 30 km-t vezetek, szóval ez is jó.

Alapvetően jól érzem magam: napközben nem megfeszített munkatempóban dolgozunk, olyat csinálunk, ami érdekel, mindig van egy kis előrehaladás, meg kell oldani problémákat, ezt szeretem. Reggelente és esténként várom a vezetést, ez is izgalmas nekem még. Aztán munka után itt a néhány óra szabadidő, amikor semmi kötelességem nincs, bár lassan el kell kezdenem tanulni, de egyelőre nem stresszelem magam vele. Alszom legalább 7 órát minden nap, a munkatársam nagyon jó fej, akárcsak a főnököm, odafigyelek arra, mit eszem, egy csodálatos városban lakom... nem azt mondom, hogy ez a mennyei boldogság, mert közel sem, de az, hogy nagyjából élvezem a munkát (mondjuk egy 10-es skálán 7-es) és nincs miért stresszelnem, ez nekem már sokat jelent.