Sziklamászás

Tegnap még úgy volt, hogy ma túrázni megyünk, de az sose volt biztos, hogy én is mehetek. Este kaptam egy sms-t, hogy hát, kiderült, nincs hely az autóban, így nem tudok menni mégse, nem baj, majd legközelebb. Erre ma reggel fél tízkor arra kelek, hogy csörög a telefonom, Chris hívott, hogy azonnal öltözzek, mert megyek én is. Több se kellett*, fél óra alatt elkészültem, mentünk a hegyekbe. Már a kocsiban voltunk, amikor kiderült, hogy nem ám túrázni megyünk, hanem sziklát mászni, amit még sose próbáltam korábban, de ott volt Rosi, aki szintén nem, úgyhogy legalább nem éreztem hülyén magam.

A nap nagy része azzal telt, hogy néztük, ahogy a többiek másznak, illetve tartottuk a társunkat a kötéllel, de volt benne kétszer fél óra mászás is, amit nem tudok elképzelni, hogy lehet nyáron csinálni, mert volt vagy 12 fok, sütött a nap, és így ez volt a jó hőmérséklet. De ugyanezt 40 fokban... Mindenesetre hatalmas élmény volt, a legjobb eddig a két hét alatt.

Mindenez után olyan kilátásban volt részem, amilyenben még talán sosem, most a fényképek kivételesen jól visszaadják. Aztán egy szép naplemente, nem is indulhatna jobban a jövő hét.

_______________________________

* népmesei fordulat