Hosszú összegzés

Na, akkor írok egy kis összegzést, mert jelenleg nem érzem jól magam itt:

Rosi egyre kiállhatatlanabb, mostanában például valami rejtélyes gondja van, amit (még) senkinek nem akar elmondani, ezzel kapcsolatban pedig minden nap több órát elviselhetetlen idegességgel és hangszínben (bolgárul!) kiabál a telefonjába, valószínűleg a szüleivel, de én embert ennyit kiabálni még nem hallottam. Folyamatosan az a tipikus "fennhang", mint amikor valaki veszekszik, és ezt hallgatom napi k. 3 órában, az irodában, az ebédszünetben is, este a lakásban, most már kezd kikészíteni, pedig csak hétfő óta csinálja.

Aztán: egyre idegesítőbb, hogy nem tudom magam igazán könnyen és jól kifejezni angolul. Gondolom,m ezen mindenki átesik, nem vagyok én rossz angolból, csak ha arról van szó, hogy meg kell győznöm valakit, vagy egy vita hevében meg kell védenem az álláspontomat, akkor csak lassan, nehézkesen tudom, legalábbis a vita hevéhez képest lassan, ez pedig nyilván nem túl jó pont egy vitában/érvelésben, amikben amúgy se vagyok egy császár. Szóval ez így két hónap után kezd az idegeimre menni, haza akarok menni, magyarul veszekedni.

Aztán: beteg voltam három napig hétvégén, az se volt túl király.

Aztán: a munka egyre szörnyűbb, illetve unalmasabb, nem is tudom... a főnök egyre idegesebb, mert nincsenek rendezvények, a cég történetében soha nem volt még ilyen, hogy 3 hónapig nincs rendezvény, de olyan se volt még, hogy egy teljes hónapig nincs semmi. A cég kasszája nullán van, a havi 12 000 eurós állandó költséget a főnök a saját megtakarításaiból fizeti, ami idegessé teszi, állandóan álmos, nem figyel ránk, hülye instrukciókat ad, nem magyarázza el rendesen, mit kell csinálni. Mivel ezer dolga van, ezért csak gyorsan eldarálja nekünk a feladatot (amit általában nem értünk tökéletesen), aztán visszamegy a saját dolgaihoz, mi meg nem szívesen kérdezünk, mivel ilyenkor ügyféllel beszél, vagy valaki van nála személyesen, vagy egyszerűen csak látszik, hogy nagyon bele van mélyedve a saját dolgába. Ezért ilyenkor unatkozunk, amíg nem tudjuk megkérdezni tőle azt a valamit, amivel folytathatnánk a munkát.

Aztán: volt ez az idegeskedés Marrakesh-sel, hogy kedden mentünk volna (már megvolt a repjegy és a szállás is ki volt fizetve), de kiderült, hogy véééégre lesz egy rendezvény, és persze pont kedden. Hogy ilyen hogy jöhet össze, hogy egyszer kérjük meg Andreut, hogy hadd menjünk hétköznap, mert feleannyiba kerül a repülő, és erre pont aznap van rendezvény, holott két hónapja, amióta itt vagyok, egy se volt. Már mindenféle drága dolgot találtunk ki, hogyan vegyünk új jegyet másik napra, amikor megoldódott a dolog, kiderült, hogy másképp is meg lehet oldani, nem kellünk mi feltétlenül hozzá. Nem akarom bonyolítani, pontosan hogyan, nem egyszerű, a lényeg, hogy mégis megyünk Marrakeshbe. De attól még ez két napig elég idegőrlő volt, 90 eurónk bánta volna fejenként.

Na, azt hiszem, ennyi, a következő összegzésem vidám lesz, mert olyanok is történnek, csak most abból jóval kevesebb van.

Most hogy ezt így megírtam, már sokkal jobb, egyből jól érzem magam mégis :)