Marokkó + Valencia

Nem is lehet igazán beszámolni róla: egyértelműen az eddigi egyik legnagyobb utazós élményem. Akár "a" legnagyobb is lehetne, de - bár jó volta társaság - csak jobb barátokkal elmenni ilyen helyekre. Vagy bárhova.

Marrákes, repülőtér

Úgy volt, hogy két napot leszünk ott, négyen: Simona, Rosi, Raivis és én. Egyik napot Marrákesre szántuk, a másikat a sivatagban akartuk tölteni. Csakhogy amint megérkeztük, nyilvánvalóvá vált, hogy a sivatagra legalább két nap kell, hiszen hét óra az út csak oda, és persze vissza is. Így gyorsan eldöntöttük, hogy oké, akkor Marrákes kimarad, és csak a másnap estét töltjük ott, a többi időt a sivatagra szánjuk. 

Így hát 90 euróért lett is saját kisbuszunk saját sofőrrel és nekivágtunk a 7 órás útnak a sivatagba. Elképesztő a kulturális sokk: szegénység, apró házak, és mindegyik sárszínű; ahogy a képen is látszik. Még a városokban is, amelyik ház nem sárból készül, befestik. Az egésznek valahogy vadnyugati hangulata volt, a legnagyobb városoknak az utcáin is.

Az Atlasz-hegységen keresztül vezetett az út, 2700 méter magasan, havas hegycsúcsok között.

Egy hegyi falu a semmiben, elképesztő lehet itt élni.

Kilométereken át csak egyenes.

Kisváros a sivatagban egy oázis mentén.

Hatalmas pálmaerdő

Falu a pálmaerdő mellett

Miután megvolt a hétórás út, átszálltunk tevékre, és másfél órát tevegeltünk a sátrakig, ahol meleg teával és vacsorával vártak minket. De előtte kitaláltuk, hogy legurulunk a dűnékről. Erről nincsenek képek, csak videók.

Azt hiszem, ez volt az első dűnénk, amit megláttunk :) Ekkor már nagyon a sivatagban éreztük magunkat. Valójában sose értünk el a homoksivatagig, végig kősivatag volt, a szél csak idehordott pár dűnét. De attól még sivatagi érzés volt.

Egy másik csoport tevékkel. Kicsit illúzióromboló volt, hogy a vezetők nem tevéken mentek, hanem gyalog, nem tudom, ennek mi a gyakorlati haszna. Gondolom, nincs annyi teve.

Planking a dűnén

Itt kapjuk a "welcome tea"-t

A vacsora főtt krumpli, főtt répa és főtt csirkehús volt, de olyan finoman elkészítve, ahogy azelőtt még sose ettem. Aztán másnap egy étteremben is ezt ettem, és ott is elég jó volt. Vettem fűszert Marrákesben, majd megpróbálom :)

Este tábortűz, a vezetők doboltak és énekeltek, elég nemzetközi társaság volt amúgy, találkoztam egy magyar lánnyal is.

Reggel 6.30-kor kelés, napfelkeltenézés

Napfelkelte

Ez volt a táborunk

A sátrunk

A hazafelé tartó út: másnap reggel korán indultunk, 40 percnyi tevegelés után megérkeztünk a kocsihoz, ami elvitt minket ahhoz a kocsihoz, ami elvitt minket Marrákesbe.

A vezetőnk, Mohamed

Útközben a hegyen rengeteg árust láttunk, ez például kaméleont és leguánt akart eladni, de legalábbis pénzt akart azért, hogy lefényképezkedhetünk az állatokkal. A kaméleon, amikor a pulóveremre került, elkezdte átváltoztatni a színét, persze jó lassan.

A Kasbah, ahol a Gladiátort és az Asterixet is forgatták.

Ez a bácsi szerepelt valamelyikben :)

Egy étteremben megálltunk ebédelni: marokkói saláta és a szokásos főtt hús krumplival, zseniális.

Ez a saláta. Szerintem 5 évre elég fűszert vettem hozzá, 10 dkg volt a legkisebb adag :)

A szállásunk Marrákesben

A piac

A főtér

Szintén a főtér - A városra nem sok időnk maradt, csak egy este és az éjszaka, de az bőven elég volt. Persze jó lett volna megnézni a nevezetességeket, de a sivatag biztosan nagyobb élmény volt. Így csak a főtéren és a piacon csavarogtunk, alkudtunk, vásároltunk, kajáltunk. Nagyon turistás az egész, de mégis máshogy, mint Európában. Itt sokkal nyomulósabbak az eladók, meg az egész hely bűzlik és koszos. De persze pont ez adta az élményt.

Az egyik mecset

Este vissza a szállásra, alvás, reggel pedig repülés vissza Valenciába. A kirándulás mérlege egy ellopott Kindle (még Spanyolországban) és egy elromlott fényképező is :(

Valenciában Spanyolország egyik legnagyobb ünnepe, a négynapos Las Fallas kezdődött ekkor, amikor a városban háromszor annyi ember mászkál, mint amennyi elfér, tele van ilyen hungarocellből készült színes szobrokkal, és folyamatosan petárdáznak. De nem ám úgy, mint nálunk, hanem az önkormányzat által megrendelve, mint a tűzijáték. A főtéren, minden nap délután kettőkor három percen keresztül iszonyatos hangerővel szól.

Ilyenek a szobrok, szerte a városban.

Valencia folyóját az 50-es években elterelték a belvárosból, a medrében most park van végig.